Alkoholizmus

Alko-hol-tak

 

 

Hogy ki az alkoholista?

Nagyon sokféle definiálással találkoztam már.

Van, ahol a szesz fajtájától, van ahol a mennyiségétől, van ahol a fogyasztás gyakoriságától - együtt, vagy külön-külön véve – teszik függővé, ki tartozik az egyik legördögibb, legcsalafintább betegség égisze alá, amit úgy hívnak: alkoholizmus.

Kire is mondható egyértelműen?
Az alkoholbetegek nagy része sajnos nem látja be, hogy ő biz’ iszik. 

Őőőő??? Ő aztán nem alkoholista, hogyan is mondhatunk ilyet! 

Ő azért iszik, mert jól esik, szereti, stb stb stb.

Mert egészséges. Mert csak két pohárral. Nem, ő nem azért, hogy ne reszkessen, dehogy reszket. A többség,míg nem kel úgy, hogy reszket, mint az a bizonyos nyárfalevél, mereven elutasítja - sőt, még jórészük utána is -, hogy bizony vannak problémák.

Az alkohol azonban ravasz dolog. Beleharap az emberbe, aztán úgy falja fel, hogy az illető észre sem veszi.

Esetleg akkor, mikor már visszafordíthatatlan dolgok történtek…

Szóval. Ki is az alkoholista?

Akinek már májcirrózisa van... Az ilyen has akár a mindenórás terhes asszonyoké…Hatalmas, gömbölyű, feszes, pattanásig feszül a benne lévő folyadéktól, az erek kéken mutogatják magukat a vékony bőrön át. Csak éppen itt a vízben - ami akár 10- 15 l is lehet -, nem magzat úszik, hanem a zsigerek. Az óriási máj, a savtól szétégett gyomor és belek…Időnként lecsapolják a folyadékot, ami aztán az elégtelen májműködés miatt újra feltelik.

Aki tele van sebekkel az állandó esések miatt, mert szinte állandóan ittas, és az egyensúlyrendszer is odavan.

Aki ápolatlan, koszos, büdös, húgyszagú…

Akinek pórusaiból szájából dől a szétesett, szétgyilkolt májszag…

Akinek bőrén az alkohol tetováló-művészetének köszönhetően kis vörös pókok sorakoznak.

Aki, miután szervezete egyénileg „beszabályozott” ideig nem jut alkoholhoz, a hiánytünetek miatt fellázad.

A lázadás neve: delírium tremens.

Hm…
A delírium iszonyatos dolog. A beteg általában - szerencséjére - nem emlékszik rá. Van, hogy 2 napig, de van, hogy 2 hétig tart. Ha megtehetném, minden delíriumos saját „sztorit” szépen filmre vennék, aztán a főszereplő megkapná ajándékként.

A film címe talán lehetne Alkoholtak…
Rendező: A Szesz. 
Főszereplő: Talán Ön.

Otthon aztán - ha egyáltalán az otthon még nem „folyt le a torkán” - ,leülhetne a hokedlire, vagy bárhová, és láthatná, ahogyan maga alá vizel az ágyban, esetleg maga alá szarik. Alpári mi? Igen. Az. Nekem elhihetik…Azonban EZ VAN, ez is lehet, ha valaki alkoholista…

Láthatja, ahogyan remeg, mint még soha. Hogy a rémülettől esetleg - mert ugye szörnyű víziók is előfordulhatnak - , kimeredt szemekkel bámul a semmibe, cserepes szája pedig sikít.
Hogy agresszív, és mindenkit elküld le- és felmenőivel együtt ide, meg oda…
Hogy nem tudja hol van…Nem tudja, hol lakik…Nem tudja, milyen év, hó, nap van…Nem tudja, hogy nős/férjes, van-e gyereke…Hogy mi a saját neve…Még a saját nevét sem tudja…

Belázasodik. Felmegy a vérnyomása. 
Még egy korty vizet sem képes inni…
Ez a delírium.
A szervezet egyik legnagyobb harca…

Ki is az alkoholista?

 Ó, ne örüljön, fentiek az utolsó stációt járják, a megmenekülés utolsó állomásán várakoznak. De ez előtt jó pár megállóhely van. 

Az alkohol nagyon jó érzéstelenítő is. Beleharap az emberbe, és az illető úgy fogy el, hogy észre sem veszi. Elfogy testileg, elfogy intellektuálisan, emberileg, érzelmileg…
Aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy ül a hokedlin, és sír…

Alábbi történt nemrégiben esett meg. Nem, nem fikció. Sajnos…

Éjszakás voltam. Este, 30 körüli, csinos, értelmes, jól szituált hölgy érkezett elvonókúrára, kissé illuminált állapotban.
Szilárdan eltökélte magát. Az elhatározás azonban dugába dőlt, és már semmi mást nem akart, mint kilépni a kórházkapun, és bedönteni pár pohárral.

Hogy mikor vette vissza az irányítást a szesz felette, nem tudni. De visszavette.

Édesanyja - akit fontosnak tartom megjegyezni, hónapok óta kezeltünk, szintén ilyetén problémák miatt -, próbált a lelkére beszélni, de hiába. Nem hallgatott sem rá, sem ránk, sem az orvosra. A nő hajthatatlan volt. 

Míg aztán az anyja, és a doki összeültek, megbeszélni a stratégiát, kis időre eltűnt.
Aztán szemmel láthatóan erősen ittas állapotban került elő.

Tántorogva, sikertelenül fókuszálni próbáló szemekkel, mimikátlan arccal…
Kezeit maga mellett lógatta. 

Az este folyamán megfigyeltem, vagy lógatta, vagy zsebre dugta, vagy ujjait összefűzve térdeire tette.
Egyszer sem tette azt, amit az ő állapotában lévő nők gyakran tesznek.

Nem simogatta meg a hasát, és nem fűzte óvón előtte össze…

Ugyanis a nő 25 hetes terhes volt. Vagy fogalmazzunk úgy: 25 hetes, áldott állapotú kismama…

Vagy ezt is írhatnám: Alkoholista nő, csinos pocakkal, a pocakban pedig egy részeg magzattal…

Alkoholizmus…
Ki is az alkoholista?
Hm…